2015. július 10., péntek

Talán Artúr és Rudi?

 Ma ismét kora reggel indultam a tanyára, hogy megnézzem a tököt.
A hosszú tanyabejárón nagyon lassan szoktam menni a biciklivel mert eléggé hepe-hupás az út.
Szokásomhoz híven, most is igencsak villogtam, hol jobbra, hol balra,
keresve a hajnali látnivalókat.
Jajj!    A nyomvonalban két sünikét pillantottam meg, egy méterre talán a bicikli kerék előtt.
Már észre is vették a közelségem, hangosan fújtak, bizonyára meglepődtek a korai betolakodótól!
Gyorsan megálltam, elővettem a fényképezőgépet és már kattintgattam is.
Közben az járt a fejemben, hogy talán az ősszel felnevelt sünikéim lehetnek ezek a sünik, megmutatják magukat.
Szólok hozzájuk, hiszem, hogy Rudi és Artúr. Nagyon kedvesek, nem rohannak el, jól megtudom őket közelíteni.
Persze tudom ez csak álom, hogy Ők azok de olyan jó a lelkemnek, hogy ezt gondolom!
Nézem őket jó sokáig, majd elköszönök, további szép életet kívánok nekik!
Annyit gondolok a felnevelt sünikékre és ez sem véletlen, hogy pont most, pont elém vezérelte a sors ezt a két sünit.
Az biztos, hogy sokáig emlékezni fogok rájuk és azt akarom hinni, hogy Artúr és Rudi volt! 


Nagyon egyszerű , finom és mutatós kalács!

Mutatós és finom.
Étcsokis pudingot főztem 4dl tejjel.
Mikor kihűlt, vékonyra nyújtottam a tésztát, kanállal vékony csíkot raktam a pudingból, majd zsemlemorzsában és cukorban megforgatott meggyet tettem rá. A tetejét összecsipkedtem és a csipkedéssel befele körbe-körbe raktam a tepsibe.
A fotón jól látható a készítése. 

200 ml langyos tej
3 evőkanál cukor
1 tk só
50 g puha vaj
3 tojás sárga
100 g joghurt
600 g liszt
30g élesztő
+ 1 tojás a kenéshez
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...